Üdv mindenkinek!
Úgy gondolom, először talán illik bemutatkoznom, nem pedig egy fölöttes, légből kapott témával indítanom blogos “pályafutásomat”.
Nevemet a Szerző: címszó után olvashatjátok, valószínűleg felesleges újra itt is leírnom, elvégre, a lényeg nem az, hogy hogy hívnak, hanem hogy valójában ki is vagyok én és mi a fenét keresek itt.
Most ezt úgy írtam le, mintha nem is tudom milyen titokzatos csodacsillag lennék, pedig csak elragadott az írói láz. Minden előzetes feltevés ellenére, (minő meglepetés) egy egyszerű, 19 éves, hétköznapi lány vagyok, aki megpróbálja, és egész életében megpróbálta felvenni a harcot saját generációjával.
Igen, valószínűleg sokan lesznek közületek, akiknek nem fognak tetszeni az írásaim. Ami persze nem baj, kinek a pap…
De remélem, annál többen lesznek azok, akik megértik, hogy én hogyan is látom az életemet, az életünket és az életüket. Bizony, nem mindegy a szám/személy, a határok sajnos egyre élesebbek.
Na de térjünk is át a bemutatkozás további szakaszára. Van egy nagyon fontos dolog, amiről tudnotok kell. Imádom (igen, ezt komolyan mondom) az irodalmat, a költészetet, a művészeteket, és a történelmet is, szóval ezt nézzétek el nekem. A magyar-történelem szakos tanári indíttatásom melléktünetei. Talán furán hangzik ez most, de ha majd a bejegyzéseimet olvassátok, megértitek, miért is tartottam ez fontosnak elmondani.
Még egy fontos dolog: van egy csodálatos párom, akit még az előbbieknél is jobban imádok, és ezt is észre fogjátok venni az írásaimon.
Nos, úgy érzem ennyi lett volna elsőre. Rendszerességet ne várjatok tőlem, mert ahogyan Móra Ferenc is mondta, “Az ihlet lovára nehéz felkapaszkodni az embernek, de ha egyszer nyeregben van, akkor nincs leszállhatnékja addig, míg le nem szédül.”
Na, de azért nemsokára jelentkezem, egy viszonylag hosszabb és komolyabb írással!
Addig is, legyetek jók!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: